Fényszövetség története

A Fényszövetség története és tagjainak küldetése Gaia sorsában…

A 2010. december 19-i varázslatosan gyönyörű Fényünnepünk egyik fontos pilléreként, igazi lélekemelő csodájaként érkezett ez a tanítás, és született meg egy új Cd is – a „Szövetség a Fényben”, amellyel ismét felidézhettük, sőt egészen mély személyes tapasztalássá tehettük a Fényszövetségben vállalt szerepünket. (A cd-ről további részleteket olvashatsz a Meditációs Cd-k menüpont alatt)

A Fényszövetség létét és fogalmát már többször említettük a könyveinkben (Az Átlényegülés Kapujában 18.-28. oldal, A Csillagnemzetségek – Lélekcsaládok 438-446. oldal), és mindig egy-egy további részlettel egészítettük ki az ezzel kapcsolatos tanítást. Most egy újabb láncszem következik, mely által talán még mélyebben ráérezhet minden kereső arra, hogy mi is az ő szerepe ebben a nagy kollektív vállalásban.

A spirituális úton járó és tevékenykedő földi emberek életét és a sorsukra való ráébredés egész folyamatát a háttérben működő és a „fátylon túli” felsőbb valóságból folytonosan ható Égi közösség vezérelte és támogatta szüntelenül. Kinek-kinek elérkezett egy olyan felszentelt pillanat az életében, amikor egyszerűen ráismert ön-magára, és a hétköznapi létformák fölötti küldetésére, amelyet sokszor rengeteg áldozat, támadottság és meg nem értettség közepette igyekezett kimunkálni, életté tenni és kifejezni a környezete számára is, hogy meg tudja érinteni a „reá bízottakat”.

Ez sosem volt egy könnyű út, mégis az egyetlen, amelyen járhattunk…
S, hogy mi is az az ősi sorskód, amely mozgatott bennünket ebben és már sok korábbi életünkben is itt a Földön, éppen a Fényszövetség létéből és tanításából érthető meg igazán!

Azt már tudtuk korábban is, hogy a Fényszövetség csillagközi közösségének vannak olyan tagjai, akik eredendően azt választották, hogy testet öltenek a Földbolygó valóságában, és innen dolgoznak, míg vannak olyan, csak a belső érzékszerveinkkel felfogható égi Testvéreink is, akik a láthatatlanból segítenek bennünket évezredek óta.

A Csillagnemzetségek tanításainak ismeretében már azt is tudjuk, hogy egy olyan közösségről van szó, amelynek tagjai egészen különböző csillagkódokat egyesítenek a lelkükben, s így igazán megvalósul az a gyönyörű misztérium, hogy teljességgel kiegészítjük egymást. Mindenki egy más-más gyöngyszeme a Teremtésnek, s így a bennünk élő unikornis, angyal, pegazus, medve- vagy kígyótanító, delfin- vagy kígyópapnői gyógyító, tündér stb. lélek egészen másképp kapcsolódhat be a közös vállalás szent missziójába.
Ilyen lélek-szövetségek létrejöttek már az univerzum számtalan pontján, különböző kiemelt világkorszakokban, amelyeknek az a közös jellegzetessége, hogy egy olyan csillag vagy bolygó életének szolgálatára vállalkoznak, amely közeledik hosszú létciklusainak záróakkordjához.
Ilyenkor az égitest magjában élő létező, mint a 13. Csillagnemzetség tagja, illetve a bolygó lakóinak felsőbb kollektív tudatossága dönthet arról, hogy a tapasztalás létköreinek végpontján egy nagy globális kataklizma keretében megszűnik a további élet az adott világban – ahogy ezt láttuk számtalan helyen a galaxisban és a Naprendszerben is. Avagy időnként megtörténhet az is, hogy egy nagyon komoly szellemi átalakulás után az adott élettér átmenthető egy magasabb dimenziós létsíkra, hogy ott egy újabb evolúciós ciklus kezdődhessen, másféle tapasztalásokkal.
Sokszor meséltünk arról a könyveinkben, hogy a Földbolygó esetében éppen ez a kollektív, bolygó szintű dimenzióváltás lenne a mélyen remélt és teremtett sorsalternatíva.

Éppen ezért érdekes volt megtudni, hogy a Fényszövetség abban a formájában, ahogy eddig is hivatkoztunk rá, valójában nem egy nagyon régi teremtmény a galaktikus időben mérve.
Ugyanis arról van szó, hogy Solana, vagyis a mi lokális Naprendszerünk központi csillagának a Plejádokból kiszakadt létezője eljutott arra a pontra, hogy lázadását, fájdalmas zuhanását végigélve, (Csillagnemzetségek 153-159. oldal) majd az emlékeiből lassan megszülető álmaiból teremtett bolygók karmikus létköreit figyelve mindennél jobban vágyni kezdett a Hazatérésre. Csakúgy, mint azon létezők közül sokan, akik a Naprendszerhez csatlakozva a Vénuszon, Marson, Maldeken éltek többször 26 ezer éven keresztül. (Amorah Quan Yin)

E bolygók világaiban olyan karmikus láncolatok és mintázatok születtek, amelyeket valójában mindig továbbhurcoltak és újra megvalósítottak a különböző létezők igazi feloldás vagy átlényegítés nélkül, miközben persze újabb és újabb galaktikus karmikus mintázatok is bekapcsolódtak a tapasztalások láncolatába, ahogy ezt megérthettük a Csillagnemzetségek tanításaiból is.
De Maldek pusztulásával Solana már szinte csillapíthatatlan, fájdalmas honvágyat érzett csillagnővérei és családja iránt, ezért sugárzó csillagszíve kegyelemért imádkozott.
Ugyanakkor tudta, hogy a hazatéréshez nem elég csupán az ő felismerése, és elbukásának illetve vezeklésköreinek vállalása, hanem éppen úgy szükség van arra is, hogy az általa teremtett és fenntartott Naprendszer mini-univerzumába beköltöző létezők is el tudják vinni a személyes és kollektív karmikus folyamatokat a végső megváltásig.

És ez az a pillanat, amikor Solana imájára válaszul a Teremtő megszólaltatott egy gyülekezésre hívó hangot. Ezzel valójában magához szólította és összegyűjtötte azokat a lelkeket, akik egyrészt a Naprendszer Föld előtti bolygóinak Felemelkedett Mesterei voltak, illetve mindazon lelkeket, akikben hasonló spirituális érettség és felismerések születtek, mint Solana szívében. Akik hozzá hasonlóan beleéreztek a magasabb valóság csillagszféráiba, lelkük csillaggyökereinek sokféle színébe, s hallották már csillagotthonaik hívását, mint gyöngéd ébresztő szignálokat. Akik tehát felébredtek, és hallani tudták a hallhatatlan, látni a láthatatlant abban a távoli kozmikus pillanatban gyülekezni kezdtek. …

Mondhatnánk úgy is, hogy végül „véletlenül” úgy alakult, hogy erre a találkozóra éppen 144 ezer lélek érkezett meg, akik átéltek egy egészen különleges és egyedülálló beavatást, amellyel valójában egymással is szövetségre léptek, és elköteleződtek egy olyan speciális sorsban, amellyel azt választották és vállalták, hogy innentől kezdve Solana és a Naprendszer bolygóin született karmikus mintázatok átfényesítése és megváltása által akár testet öltve, akár a 3. és 4. dimenzió határáról dolgozva azon munkálkodnak majd, hogy végül megtörténhessen a kollektív Hazatérés. Ami nem más, mint először is az a létállapot és tudatosság, amelyben minden létező tisztában van, átérzi és éli létezése kozmikus nagyságát, vagyis a „vagyok, aki vagyok” tudatosság mentén emlékezik ön-magára a csillagok között is. Illetve, hogy akár az egész Naprendszer felléphet a 3. dimenziós létsíkról a 4. majd az 5. dimenzió, fénnyel és Isteni tudatossággal sokkal áthatottabb szférájába.

E különleges égi templomban tehát az Isteni elhívásra rezonáló 144 ezer lélek szövetségéből megszületett hát egy szellemi közösség, amelyet a közösen vállalt sorsfeladat fűzött össze és tartott egységben. Egy gyönyörűséges szertartás vette kezdetét, amelyben minden egyes lélek az oltárhoz járult és egész lényével belenézett abba a sorstükörbe, amely kifejezte őt. Majd pedig megérintette, és magába fogadta azt a rendkívüli és óriási erejű holografikus fénypecsétet, amiben ott rezgett az a komplex sorskód, amelyben mindenki megtalálhatta a helyét, és a saját szerepét a lelke csillagkódjaitól függően.

Erről a fénypecsétről szeretnénk többet mesélni most, mert bár ez a beavató szertartás átélhető a „Szövetség a Fényben” címmel kiadott meditációs cd-énk segítségével, nagyon sokat segíthet a megértésben, ha sikerül a Fényszövetség pecsétjét tudatosan is magunkba fogadni és hagyni, hogy kinyíljanak bennünk az üzenetekkel teli kódok.

Az ábrán is látható az egyszerűsített fénypecsét szimbolikája, amely olyan, mintha a Fényszövetség Templomának alaprajza lenne, amelyben szerepel az egyenlő szárú kereszt a Crux csillagkép vetületeként , melyet a Medve Csillagnemzetség kapcsán nagyon részletesen is kifejtettünk, és ebben az esetben is azokat a Krisztusi attribútumokat jeleníti meg, amely az Isteni Szeretet, az Isteni Törvény, az Isteni Kegyelem és az Isteni Akarat fénypilléreit jelenti a galaktikus mennyei Krisztusi Templom esetében is.
Ezzel minden fényküldött kifejezte és átérezte, hogy ezen négy teremtő alapelv mentén teljesíti majd be küldetését, és ezeket a lelki sugarakat szeretné felhasználni, vagy segítségül hívni a személyes és a kollektív megváltó folyamatok kapcsán is.

Ezután a kereszt pillérei között láthatóak az ún. Bárkák, amelyek már egészen konkrét sorsfeladatokat fogalmaznak meg.

Az első az Ammon-Híta közössége, amelyben a „Híta” csillagnyelven „Bárkát” jelent. Az Ammon-Híta kifejezést úgy fordíthatnánk le a mi nyelvünkre, hogy ők a „földi alapozók közössége, bárkája” . A földi alapozók csoportja azokat a lelkeket egyesítette, akik a későbbi inkarnációik során mindig először érkeztek meg egy helyre, hogy ott bizonyos szakrális kultúrák megalapozói legyenek. Hogy például ők hozzák el, és ültessék el a földbe azokat az előre programozott kristályokat, mint emlékező köveket, amelyeket a templomok alapköveiként, egy-egy szellemi kultúra lehorgonyzóiként vittek el egészen távoli helyekre.
Megint csak a Csillagnemzetségek tudatosságával fogalmazva, olyan lelkek ők, akik gyakran tünde-manó testben és a tündérek birodalmával szövetségben dolgoznak, rendkívüli érzékenységgel a Földanya iránt. Lehettek a Föld gondozói, táplálói, vagy olyan „kristályolvasók”, akik Gaia jelzéseire rezonálva dolgoztak a bolygó sorsáért. Érzékenyek és felelősséget vállaltak a bolygó minden más élőlényének sorsáért is.

A második bárka a Monad-Híta közösségének otthona, amelyet úgy fordíthatnánk le, hogy ők a „lelki alapozók” csoportja. 
A lelki alapozók bárkájába olyan fényküldöttek jelentkeztek, akiknek az volt a vállalása, hogy leginkább a különböző lelki valóságok felé építik ki az utat. Lehoznak olyan szakrális lelki gyakorlatokat, rítusokat, és olyan – akár mítoszokba rejtett – tudatosságszikrákat, amellyel segítenek megérezni a láthatatlant, amivel közel hozzák az isteni szférákat az elválasztottság illúziójában rekedt korok és létezők számára. Közülük kerültek ki a különböző vallásalapítók is, akik az átadott tézisekkel és szent szertartásokkal igyekezték átvezetni a keresőket a fátylon túli birodalmak felé, és összekapcsolni őket a saját lelkük sugallataival.

A harmadik bárka a Rá-Híta közösségnek ad helyet, amelyet úgy fogalmazhatnánk meg, hogy ők az „emlékező és emlékeztető” lelkek csoportja , akik valójában az Akasha Krónikák különböző szintű olvasói. Akiknek az volt a dolga, hogy mint látnokok, jósok, próféták és a különböző divinációs eszközök segítségével a múltat olvasók, meglássák a múltat és akár a jövőt is, hogy a segítséget kereső lelkeket és csoportokat összekapcsolják az emlékeikkel.
Nagyon fontos szerepük volt és van abban, hogy a legtöbb problémát okozó, sokezer éves karmikus mintázatokat tükrözzék és felismertessék az emberekkel, hogy ezáltal végre elindulhassanak a jóvátétel és a megváltás útján.

Végül pedig a negyedik bárka, az Aion-Híta közösség otthona, akiket úgy nevezhetnénk, hogy ők az „összekötők”. Olyan csomópontok, gyűjtő fókuszpontok, akik olyan, rendszerint gyógyító templomokat építettek, akik egyesítették a különböző iskolák és irányzatok tagjait, ugyanakkor hírvivők is voltak egyben, akik hidakat képeztek a különböző kultúrák, hitrendszerek és vallási közösségek között is. Ezen a ponton kellett kiviláglania annak a kozmikus összefüggésnek, hogy végül minden út egyfelé tart, és ugyanazt a Teremtő Forrást keresi, illetve fogalmazza meg a maga szellemi képzetei alapján. Így itt gyógyulhatott meg minden olyan harc és hitvita, amely háborúkat és folytonos ellenségeskedést szült az emberek között teljességgel értelmetlenül egyre távolabb sodorva a közösségeket az Igazságtól és az Egységtől, vagyis a Fénytől.

Mindezek után még az is látható a Fényszövetség pecsétjén, hogy létezik egy ötödik bárka, mégpedig a középső legszentebb csoda – ez a Szív-Bárkája –, amelyik valójában megnevezhetetlen, és igazából a szíveink belső hangján szólal meg.

Vagyis a szívünk rezgéseinek hangfrekvenciájának dallamát szólaltatja meg és sugározza ki a világba.
Ez a Szív-Híta valójában egy fénylótuszvirág kelyhe. Nagyon szépen összecseng ez azzal a korábban kiadott meditációs anyaggal is, amelyben bejárjuk a szívünk templomát, amely egy 12 szirmú lótuszvirág, középen az oltár lángjával. Ezt a 12 szirmú lótuszvirágot szimbolizálja a fénypecsét 12+1 gömbje, az oltárkővel a középpontban. (A Szív Lélek-Csillagának misztériuma CD)
Ezen a helyszínen találkozunk, mi Fényküldöttek a különböző vállalásaink és sorsösvényeink során, mert végül minden út a Szív-bárkába vezet, hogy ott egymásra ismerjünk, és igazi egységet teremtsünk, mert csak ebből gyógyulhat a világ is.
S nem véletlen a lótuszvirág szimbólum sem, aminek létében egy rendkívüli út mutatkozik meg, hiszen gyökerei mélyen a karmikus sötétség mocsarában fogantak meg, s mégis e sötétséget egy belső alkímiai folyamat során lényében fénnyé alakítja, és már úgy bontja kis gyönyörű szép szirmait a világnak, hogy abban felragyog az a titok is, hogy hogyan lehet a sötétségből fényt teremteni. Ez a Szív-alkímiája, amely a karmikus láncolatokból, elkövetett hibákból, bűnökből, tévedésekből a Megváltás kegyelmi misztériuma által a fény tisztaságát idéző új életet nemesíti a sorsunk vásznára.

A Fényszövetség pecsétjének leírása után kicsit visszatérve a korábbi gondolatmenetünkhöz, elmondanánk, hogy e szellemi közösség egy olyan pillanatban és egy olyan sorssal született, amely a Naprendszer eddigi karmikus múltját készült a Fénybe fordítani, hogy az itt élő különböző létezők hazatérhessenek.

Ezért hát a Teremtő álom egy új álmot álmodott és küldött ki a Naprendszer terébe azzal a szándékkal, hogy a Megváltás kollektív misztériumának otthona és megvalósítója legyen. Így született hát Gaia, a Földbolygó, amely tehát az eredendő Isteni Terv szerint a Megváltás bolygója készült lenni a teremtése pillanatától. Egy olyan bolygószintű otthontér, ahol a Naprendszer korábbi élettel teli bolygóinak valamennyi karmikus mintázata végül feloldásra és megváltásra kerülhet. Ráadásul, mint tudjuk egy olyan 3. dimenziós valóság lett, ahol mind a 13 csillagnemzetség sorstörténete és létezői helyet kaphattak, a maguk átéléseivel és sorskódjaival együtt.
Így a Földbolygó lett a Fényküldöttek otthona, akik azt vállalták, hogy ezekből az ősi és sokat ismételt, nehéz karmikus mintázatokból életről-életre maguk is választanak néhányat, amelyet az egész életútjuk során, minden választásukkal, szellemi gyakorlataikkal igyekezni fognak átfényesíteni. Vagyis nem súlytalanul, könnyű, szépséges életekre vállalkoztak, hanem arra, hogy bizonyos – természetesen saját rezonanciával rendelkező – karmikus töltéseket, hibás és sötét érzelmi és gondolati mintákat élnek ki, s átégve azok belső poklain, a bennük munkáló tiszta szándék és hit nevében folytonosan törekedni próbálnak arra, hogy végül a legnagyobb sötétséget is elvigyék a felismerésig, és ha lehet az átlényegítésig, a megváltásig. Így lesznek ők maguk ennek a Szív-alkímiának a csendes megvalósítói és mesterei, hogy akár magasra lobog az életük lángja, hogy sokaknak hagyjanak jelet, akár csak magányosan küzdenek a fényért, de utánuk mindig több fény maradjon, és kevesebb árnyék.

Aztán eljöttek olyan korok – amelyben éppen most is élünk –, amikor a Foton öv hatása alatt, sokkal nagyobb tudatosságra tehetünk szert és a személyes megváltó folyamatokon túl már sokkal szélesebb körű kollektív megváltásokat is megtörténtethetünk együtt!

De térjünk még vissza egy gondolat erejéig a Fényküldöttek indulásához egy olyan bolygón, amely azért teremtődött, hogy a Megváltás bolygójaként az otthonuk legyen!
Ami valóban gyönyörű felismerés volt számunkra is, hogy a Fényküldöttek elszólítása és az Isteni sorsukban való felruházásuk éppen akkor történt, amikor a Föld nevű álomban megszületett egy olyan szigetvilág, amelyet Lemúriaként festettünk le sokszor a könyveinkben. Lemúria tehát a Fényküldöttek hazája lett. Attól ilyen gyönyörű minden emlékünk vele kapcsolatban, mert valóban egy olyan fényablak nyílt akkor a galaktikus karmikus történelem folyamatában is, amikor a Fényszövetség felszentelésének rituáléja által olyan, a sorsukra felébredt és a csillaggyökereikre emlékező fényküldöttek születhettek meg egy 3. dimenziós bolygón, ahol megvalósíthatták a magasabb világokból áthozott leggyönyörűbb álmaikat. Amelyben túlemelkedhettek a karmikus árnyékokon, mert ott még velük volt minden emlékük ön-magukról és ellen tudtak állni az alacsonyabb rezgésű árnyékok kísértéseinek. Mintha egy olyan referenciaélményt és referenciaéletet szerettek volna hátrahagyni, mint egy örök mementót a Fényben, amelyhez eztán mindig tartani szeretnék magukat, ahová visszavágynak, és amilyen szellemi minőségre törekedni szeretnének a Felejtés korszakaiban is. Itt gyűjtöttek lelki muníciót az eljövendő életekhez és a karmikus megváltás belső és külső küzdelmeihez.
Így tehát megérthetjük mindazt, amit Lemúriáról és Aion-Ara-Celest-Thé-Om szigetéről leírtunk a könyveinkben (Csillag-Sorsok, A Megváltás Misztériumának galaktikus és földi kulcsai). Hiszen ebben a világban a Naprendszer egész történelme során először kerülhettünk annyira közel a csillagtudatossághoz és ön-magunk felismeréséhez, ami által megérezhettük azt a lelki tisztaságot, ami átível a karmikus ismétlések körein, és ami által képesnek érezhettük magunkat arra, hogy elvállaljuk a személyes és a kollektív szinteken is a jóvátétel és a karmikus rendezés sokszor nagyon nehéz feladatait.

Az ezt követő atlantiszi világkorszak azért volt ennél jóval terheltebb, mert az Isteni terv szerint ezen a ponton már bekapcsolódott jó néhány – szám szerint 18 különböző féle – karmikus mintázat, és a Földbolygó, mint a Megváltás reményével és sorsfeladatával felruházott bolygó örökül kapta a Naprendszer korábbi bolygótörténelmeinek karmikus terheit, és a hozzákapcsolódó lélekcsoportok egészen sokféle árnyékmintázatait, hogy – ha lehetséges – az akkor elinduló újabb 2+11 ezer éves ciklus során mindezt a Fénybe emelje.
Aztán a Felejtés évezredei alatt voltak fejlődések és nagy bukások, újabb aktiválódó karmikus mintázatok és sok-sok ismétlés is. …

S azt is mondhatnánk, hogy miközben teltek-múltak az évszázadok, látta az Ég, hogy bizony a Földbolygó világa és annak szereplői megint csak újra belemerevedtek a karmikus láncolatok ismétlésébe, eluralkodott a békétlenség, folytonos harcok követték egymást, túl mély lett a felejtés és túl nagy az elválasztottság illúzió, fogyott az Isten-élmény, s kezdett elveszni a Megváltás reménye, ami viszont csak egy végső pusztulást ígérhetett.
S akkor a Teremtő elküldte a Fényszövetség égi és földi Nagymesterét, a Szív-Híta Mesterét, hogy a Fényküldöttek földi közössége megkapja a második legnagyobb elszólítást, és azt a kollektív ébresztőszignált, ami visszahelyezhette őket közben elvesztett sorsukba…

Eddig a történet, mert az a tán legnagyobb csoda és szív-katarzis, ami ebben az elszólításban rejlik már mind a Szövetség a Fényben CD titka, amelyet nem szeretnénk senkitől elvenni e szavak által. Legyen ez a belső átélés szívmelengető meglepetése, hogy általa mindenki igazán átélhesse azt a szent érintést és elszólítást, amely tán számára is az egyik legfontosabb emlék!
Szívből kívánjuk, hogy ez a gyönyörű élmény betöltse minden Fényküldött szívét, és sorsunkat újra összefűzze ebben az igazán közös és mélységesen szent, magasztos feladatban!

Namasté

Czeizel Beatrix & Greskó Anikó

♦

Végül pedig álljon itt a Fényszövetség Alkotmányának üzenete is, hogy teljessé tegye ezt a tanítást:

A Fényszövetség Alkotmánya

1. A Fényszövetség minden tagja ismerje meg és tisztelje önmaga múltját, jelenét, jövőjét és fizikai-, illetve szellemi létezését!

2. Minden Aion-ay (fényküldött) emelje életét, minden érzését, gondolatát és cselekedetét a Szíve Templomába, és legyen képes önnön egyéni érdekeit, vágyait, elvárásait, személyes motivációit felajánlani a csoport és a Földbolygó kollektív sorsának szolgálatában, s ha kell feláldozni, elengedni azokat a kinyilatkoztatott magasabb cél érdekében!

3. Valamennyi Aion-ay folyamatos szellemi képzés útján törekedjen a Krisztus Tudatosság elérésére, a feltétel nélküli szeretet, elfogadás és megbocsátás kifejezésére minden élethelyzetben!

4. Minden Aion-ay ismerje fel testvéreit, nyilvánítsa ki feléjük őszinte tiszteletét, szeretetét, töretlen támogató erejét, és érezze szíve mindenkori kötelességének e Fényszövetség csoportjainak önzetlen teremtését, megerősítését és védelmét!

5. A Fényszövetség minden tagja meg kell, hogy értse a Kollektív Megváltás szent ideáját, melyben a közössé váló sors felnyílásával a fénycsoport léte mindig előrébb való az egyén érdekeinél, hiszen az emberiség közösségének kollektív érdeke a legmagasabb szinten megvalósítja az egyén individuális érdekeit is. A Fény küldötte soha nem építheti önmagát a testvéri közösség rovására, annak bárminemű megsértése, vagy megkárosítása által!

6. A Fényszövetség minden tagja felszentelődött a Fény ereje és bölcsessége által a Felemelkedés Isteni Tervének teremtőjeként, amelyért teljes felelősséget vállal, mély elköteleződést fogadva választott személyes, illetve kollektív sorsában, s ha e mellett hűséggel kitart minden körülmények között, útját szeretet, fény és áldás kíséri majd.

7. Minden Aion-ay szüntelenül keresse azt a szakrális ösvényt, melyen emberi testét, tudatosságát felemelheti a Szív Szent Útjára, s azon át élete kitágulhat a multidimenzionális létezés végtelen, örök jelenvalóságában, ahol minden láncszem, minden egyéni tudatszikra önmagára és egymásra ismer az Egység fényében!