A 2016-os év tanításai közé tartozott az is, hogy Niomé (lásd Csillagnemzetségek – Lélekcsaládok) megosztotta a saját szemléletét, látásmódját az emberi életet megterhelő energetikai formációk létéről. Még mélyebben beavatott bennünket a morfogenetikus mező törvényeibe, amelyet tekinthetünk úgy is, mint a testünket több rétegben körbeölelő aurát, amelyben azonban idővel stabil energiamintázatok tudnak kialakulni, amelyek szinte önálló életre kelnek és különböző fizikai tüneteket, illetve érzelmi állapotokat tudnak kiváltani és fenntartani. Ha ugyanis egy bizonyos traumatikus élethelyzet, konfliktus, nagy feszültséggel terhelt szituáció kb. három hónapig fennáll, vagy kellően sokszor ismétlődik, akkor annak energiatartalmából felépül egy energetikai entitás az auránkban. Sőt olyan is előfordul, hogy egyetlen nagy drámai és mélyen traumatikus, fájdalmas esemény nyomán is megteremtődik annak önálló élettel rendelkező energetikai lenyomata.

Az ilyen fix energetikai formációk és elementálok léte azért problematikus, mert észrevétlenül és tudattalanul kialakítanak és fenntartanak egy kínzó krónikus fizikai tünet együttest, krónikus fájdalom szindrómát, vagy újra és újra ránk törő lelkiállapotot, amilyen pl. a pánikrohamok sorozata, vagy akár a depresszió. Nem véletlenül nevezi Niomé ezeket a mintázatokat “érzelmi démonoknak”, ugyanis úgy tarja, hogy az mindig nagyon veszélyes és komoly megbetegítő erővel bír, ha már nem tudjuk uralni a bennünk mozgó érzelmi hullámokat, mert ezek a szinte önálló életre kelő fizikai és érzelmi elementálok és azok belső programjai veszik át az irányítást felettünk. Egyébként ilyen érzelmi démonoknak tekinti Niomé a galaktikus miazmákat is.

Ebben a meditációban Niomé megtanít bennünket az ő szemén át látni, és felismerni az esetleges destruktív hatással bíró ilyen jellegű energetikai elementálokat az auránkban, amelyeknek megkeressük az eredetét és okát. Majd pedig egy óriási erejű oldás és gyógyító rítus során lebontjuk ezeket a formációkat, hogy teljességgel felszabadulhasson a személyes erőterünk, és ezáltal mi magunk.

De itt is szeretnénk elmondani, hogy csak és kizárólag azok rendeljék meg és dolgozzanak ezzel a haladóknak szánt meditációval, akik olvasták a Csillagnemzetségek – Lélekcsaládok című könyvünket és már átélték a nemrég kiadott “A személyes és planetáris Anti-háló működtetésének rítusa Niomé erejével” című CD-nk belső ösvényét, mert ezek abszolút szükséges előfeltételei a tudatos és biztonságos átélésnek!

 

A továbbiakban szeretnénk egy kicsit részletesebben is mesélni azokról a formációkról, amikre Niomé utalt a meditációban, hogy idővel sikerüljön egyre pontosabban beazonosítani a meditáció során felismert mintázatok hátterét és gyökerét.

Niomé szerint vannak az auránkba beépülő energetikai elementálok között passzív bábok, amik csak elszívják az erőinket, a lelkesedésünket és egy dermedt, passzív állapotban tartanak. Általában ezek valójában egy korábbi nagyon traumatikus érzelmi átélésünk maradványai, amelyet nem tudtunk feldolgozni, inkább csak eltemettük magunkban, és próbáltunk úgy tenni, mintha képesek lennénk változatlanul továbbélni. Ez rendszerint egy nagy veszteség, nagy csalódás dermedt csendjében rekedő, szinte a történéssel együtt haló részünk tükre, amire igyekszünk nem is gondolni, de mégis mintha azután egy jóval kisebb erőtartalékkal mennénk tovább. Az a történés kiharapott belőlünk egy részt, ami észrevétlenül tényleg elszívja az örömünket, lendületünket, szkeptikussá, bizalmatlanná, hűvösebbé tesz.

 

Lehetnek sűrű, sötét energiavámpírok, amelyek lényegesen aktívabb energiaformációt jelentenek az előbbinél. Általában fekete és vörös színek gomolyognak benne, és itt sokkal inkább egy feldolgozatlan csalódás, harag, becsapottság, kihasználtság, megcsalatás, árulás stb. történése ébreszt bennünk egy olyan fokozatosan önálló élettel rendelkező érzelmi démont, amelyik nem ereszti a gondolatainkat, és állandóan visszahúz, visszakényszerít bennünket az adott történéshez. Nem hagy bennünket megnyugodni, túllépni, vagy adekvátan kezelni azt, hanem időről-időre ugyanolyan aktivitással elönt bennünket a megbántottság, a sértődöttség, a harag, a bosszú érzése, miközben szinte egy kis szívócső szerű energiacsatornán keresztül egyre csak töltjük ezt az entitást, amelyik persze csak még tovább hízik és egyre nagyobb teret foglal el az auránkban. Zsörtölődős, puffogós, bizalmatlan, agresszív lesz tőle az ember, és közben a mélyben üvölteni tudna, vagy éppen zokogni. …

 

Lehetnek félelem démonok, amelyek talán a leggyakoribbak, és amelyeknek nagyon különböző lehet a kiváltó oka. De mindig jelen van egy olyan drámai történés a gyökérélményben, amikor az ember úgy érzi, hogy elveszíti a kontrollt a teste, az élete és a történések felett. Nem tud az ura lenni annak, ami éri őt vagy a szeretteit, és ennek nyomán hirtelen összeomlik a világa, elveszíti a biztonságérzetét, megrendül az ősbizalma. Sokszor ez egy olyan történés, amikor összeomlik a teste alatta, vagyis hirtelen egy olyan rosszullét, betegség, baleset éri, ami által megszakad a harmonikus kapcsolata a testével és a környezetével. Nem érzi, hogy a továbbiakban ura lehet annak, hogy mi is történik vele, hiszen vélelme szerint bármikor újra megtörténhet ez a dráma. Mindez súlyosan meggyengíti a gyökereit, és szinte nem is érzi magát biztonságban többé a testében, vagy az Élet és a Sors tűnik olyan hatalmas úrnak és roppant rendezőelvnek, ami bármikor megfoszthatja őt vagy a szeretteit az élettől. Itt a mélyben egy súlyosan sérült és elveszett hitélmény is van, és ez a pánikbetegségek mozgatója is. A pánik mögött mindig van egy hitvesztés, a hitélmény hiánya, ezért lehet erősebb a halálfélelem és a teljes összeomlástól való félelem. Ráadásul minél többször ismétlődik, annál kövérebbre fújja fel magát az aurában terebélyesedő félelemdémon, aki mindig újrapergeti, önmagába visszahajló, önerősítő körökben a “mi van ha?!” szorongás belső képsorait. Legtöbbször igen aktív képi fantáziákkal dúsított a pánikhelyzet, és rendszerint kialakul a hipochondria is, hiszen az érintett ember aurájában szüntelenül olyan képsorok peregnek, hogy milyen módokon lázad fel ellene a teste, hogyan omlik össze, és hogyan jön el a vég. Erős a halálfélelem töltés is, és persze a szeretteiért való aggodalom is áthatja.

A félelemdémon sokszor egy hűvös szorításként őt teljes egészében körbeölelő, körbefonó energiamintázatként jelenik meg, amelyet szerencsére szintén le lehet bontani ebben a meditációban.

 

Azután megszülethetnek különböző függőséget és kényszeres viselkedést teremtő éhes kísértő démonok is; amiknek gyakran állnak a hátterében a sejtkarmikus generációs múltból hordozott minták is, mint amilyen az alkohol betegség, a dohányzás, a drogfüggőség, vásárlásfüggőség, szerencsejáték függőség, illetve az étkezési függőségek sokféle arcát képesek prezentálni. Aminek hátterében persze ott van egy nagyon erős valós és szándékolt tudatmanipulációs hatás is a térben, különösen a mai médiacsatornákon és reklámokon keresztül aktiválva. Sokszor van egy kiváltó esemény, egy trigger pont, amikor felébred a családi vonulat energiája, vagy ami egy olyan belső drámát és egyensúlytalanságot okoz, amit muszáj kompenzálni különböző eszközökkel, élvezeti szerekkel, narkotikumokkal, gyógyszerekkel, édességgel vagy kényszeres viselkedéssel, aminek az a sajátossága, hogy az illető nem tudja uralni, kontrollálni, visszafogni, hanem engedelmeskedik a belső késztetésnek. Nem tudja megszakítani és legyőzni ezt a késztetést, mintha folytonosan kísértené valami, és állandóan bevetítené a tudatába a kompenzálásra szolgáló dolog képzetét. Mintha egy sötét hang suttogna belül. Fontos megismerni a kiváltó okot, és ténylegesen kiűzni, kiparancsolni magunkból ezt az elementált. Érdekes módon ez sokszor nem is olyan sötét, inkább túlszínezett, mintha azzal kecsegtetne, hogy ez fogja a legnagyobb örömöt adni.

Az orális fixációk oka sokszor az egészen kisgyermekkorban gyökerezik, a szoptatás időszakához kapcsolható, az akkor átélt érzelmi állapot függvényében.

 

Ennek éppen ellentéte az asztrális feketelyukak léte, ami sokszor abból születik, hogy az életünk egy pontján kinyílik egy karmikus kapu, és a felszínre tör valamely korábbi életünkből egy igen nagy súlyú, sötét emlék. Nagyon gyakran igen komoly bűntudattöltéssel terhelt, vagy nagy agresszióval, erőszakos cselekménnyel, illetve lehet szégyenérzettel is. Mivel nagyon régi és a tudattalanból feltörő érzés ez, ezért megfoghatatlan, irracionális, nehezen érthető és váratlanul előtörő érzésekkel jelentkező töltés. De éppen a tudattalan volta miatt, tulajdonképpen kinyílik egy asztrális híd a múlt azon pontja és eseményei felől a jelen felé, ami a sötét, régóta rejtegetett és szégyellnivaló tartalma miatt erős asztrális vonzással is bír. Amiből annyit érzékelünk, hogy állandóan jelen van egy balsejtelmünk, egy megmagyarázhatatlan szorongásunk, rossz előérzetünk, büntetéstől vagy rossztól való félelmünk, ami szorongással telít be bennünket. Nem tudunk ellazulni, megpihenni, állandóan rosszra készülünk, negatívan állunk a dolgokhoz, az új kihívásokhoz, és közben állandóan enerváltnak, erőtlennek érezzük magunkat. Mintha valami elszívná az erőnket, követne, figyelne, ezért némi paranoiditás is jelentkezhet, és tényleg olyan, mintha ez a fel nem tárt történés feketelyukként szívná el az erőnket. Itt is az a kulcs, hogy ismerjük meg azt a bizonyos múltbéli történést, és pl. a Megváltás Körök eszköztárával gyógyítsuk meg azt. (Lásd A megváltás Misztériumának galaktikus és földi kulcsai című könyvünkben) De persze első körben ez a meditáció is képes feloldani a már kialakult ilyen jellegű és eredetű érzelmi démont. Ugyanakkor a tartós javulás és a végleges gyógyulás kulcsa a múlt tényleges megismerése és feloldása lesz.

 

Ezeken kívül lehetnek ún. mártír energianyelők, amihez a klasszikus “szegény én” és mártírszerep játszmaköre tartozik. Ennek legmélyén szintén általában egy bűntudattöltés csücsül, amit úgy próbál túlkompenzálni az illető – különösen Medve vagy Angyal csillaggyökerekkel –, hogy látványosan és hangosan, egy kis álszentség és jóság illúzió jelmezében megpróbálja a világ baját magára venni és úgy tenni, mintha ő lenne a legnehezebb helyzetben, mert mindenki őrá rakja a súlyait.

Amikorra már tényleg kialakul a mártír energianyelő formációja az aurájában, akkor érdekes módon már csak valami olyasmi látszik, hogy látványosan szenved, mert kell, hogy tanúja legyen a tetteinek, de a “heves szárnycsapdosások” mögött nincsenek nagy tettek és áldozatok, csak a látvány és a kifelé megélt szerepjáték.

A mártírszerepet működtetők belefáradhatnak ugyan a szerepükbe, de a környezetük legalább annyira, mert az eredeti bűntudatmagot csak úgy tudják elcsendesíteni, ha sok elismerést, megerősítést gyűjtenek be kívülről, ezért nagyon sok energiát szívnak el a környezetüktől is. A mártírszerep arra készteti az embereket a környezetükben, hogy rosszul érezzék magukat, ha értük is tettek valamit, vagy értük áldozódnak föl, ezért megpróbálják ezt túlkompenzálni.

 

Ennél egyszerűbb a kitörő vulkánok mintázata, ami tulajdonképpen a düh miazma kivetülése, de jellemző módon egy ideig gyűjti magában a töltést az illető, aztán valóban egy explózió, heves dühkitörés formájában üríti ki magából a feszültséget. Vörös, narancsos, feketés energia ez, ami lávaszerűen kiömlik vagy verbális agresszió vagy fizikai agresszió formájában. Kitörés előtt rendszerint úgy érzi, hogy szétrobban belül, ha ezt most nem fejezheti ki valahogyan. Utána kiürül, megkönnyebbül, egy ideig jól érzi magát, és tud is úgy érezni, mintha semmi nem történt volna, számára már nem is jelent semmit a dolog, hiszen ezzel ő lerendezte, csak éppen a környezete hurcolja tovább egy ideig azt, amit a dühkitörésével okozott bennük.

 

Lehetnek mérges fullánkok vagy polipszerűen körénk fonódó formációk is. Ezeknek hátterében sokszor valóban egy idegen hatás van, egy kényszerűen fenntartott kapcsolódás eredményeként. Például egy olyan családtaggal szembeni viszonyból, amit az ember nem tud letenni, hanem cipelnie kell szinte egy életen át, de az érintett személy vagy fullánkszerűen belemar az emberbe mindig a lekicsinylő, ítélkező megjegyzéseivel, vagy köré fonódik a “szegény énes” játszmájával és kifacsar belőle minden életerőt. De lehet megfélemlítő magatartással is fojtogatni, polipszerűen körbefonni valakit. Illetve egy rosszakaró felől is érkezhetnek nagyon negatív, gyűlölködő gondolathullámok.

Van, hogy egy idő után már nem is kap annyi külső impulzust közvetlenül az érintett személy, mégis egy belső mumusává növi ki magát a rettegett, nehezen kezelhető személy léte vagy emléke, és így már amikor csak gondol rá kiváltódnak az érzések és szomatikák.

Ugyanakkor időnként e formáció hátterében sajnos tagadhatatlanul lehetnek láthatatlan különböző mágikus programok, átkok, felé küldött negatív gondolati programok, rosszindulatú “borítékolások”, vagy akár asztrális támadások, amik még ha vissza is húzódnak később, az azzal kapcsolatos félelem fenntartja ezt az elementált. Ilyenkor érdemes elvágni a szálakat egy fénykarddal és nagy erővel kiparancsolni az auránkból e meditáció keretében.

Az ilyen családi terheket nehéz cipelni, talán némileg az segíthet az elviselésükben, ha megfejtjük a karmikus hátterüket. De ez elsősorban abban segít, hogy érzelmileg és mentálisan jobban bírjuk, viszont így is végig kell vinnünk ezt a meditációt, hogy a már megszületett formációt teljességgel feloldjuk.

 

Végül, ahogy el is hangzik a meditációban, olykor az is előfordul, hogy ez a belső démon olyan, mintha egy saját árnyékénünk, vagy egó-entitásunk lenne. Egy olyan lélekegységünk aktív jelenléte, aki valamiképpen a sötétségben rekedt, és képtelen tiszta, magasabb rezgésű reakciókat adni az élet történéseire, hanem impulzívan, egy ösztönös válaszként kiéli az akkori valósága negatív tartalmait. Mindenre úgy reagál, ahogy akkor és ott reagált, ahol megrekedt. Ez a lélekegység, nem igazán fejlődőképes, mert egy bizonyos történésben rekedt, be van zárulva egy tér-idő valóságba, ahol mindenáron védelmezi a saját létét, ahogy az egó szokta védeni a saját állásait. Nem akar elpusztulni, mert az “egónak meg kell nyernie minden csatát”, ahogy ez az árnyékén is így küzd a létéért. Viszont ebben az esetben is az a megoldás és a kulcs, hogy a meditáció során meg kell ismernünk őt, azt hogy honnan származik, miben van, mit futtat, de aztán nagyon határozottan le kell vágnunk magunkról, le kell bontanunk a felhízott erőterét, ahogy az egót is nagyon keményen kell fogni és végigvinni a halálán, ahhoz, hogy végre a lélek szólaljon meg helyette.

Illetve ha szükség van rá, vannak ebben még további eszközeink is, pl. az “Egy szenvedésben rekedt lélekrész mentésének szakrális rítusa”, a “Pegazus gyógyító csillagösvény az Ég Oszlopai között” CD-ink átélése, vagy a Megváltás Körök meditációi.

 

Természetesen lehetnek másféle formációk is, de ezek a leggyakoribbak, amiket Niomé meg akart említeni. Bármit is találunk magunkban, ezzel a meditációval csodálatosan dolgozhatunk rajta, és újra és újra megismételhetjük az oldást más témák kapcsán is. Amikor érthetetlen módon megy el az energiánk, fáradunk, szorongunk permanensen, vagy uralhatatlan folyamatok és függőségek jelentkeznek, akkor feltétlenül érdemes így megvizsgálni a hátterét, és végigvinni ezt az oldást.

 

Szívből kívánjuk, hogy nagyon sokaknak legyen segítségére ez a nagy erejű belső utazás és félelemoldás Niomé erejével!

Szeretettel

Dr. Czeizel Beatrix és Greskó Anikó