Szeretnénk jelezni felétek, hogy a Napunk, égi útja során a december 14. és 22. közötti időszakban végigvonul a Skorpió csillagkép farkát megjelenítő spirálvonal mentén, mintha arany palástját szinte beleoldaná e csillagfények erőterébe. Amint megismerhettük a csillagnemzetségek tanításaiból, az itt felsorakozó öt csillag – Lesath, Shaula, Girtab és Sargas, majd pedig Wei, ahonnan már a Skorpió szívéig vezet az út, mégpedig Antares csillagához – a halál és elengedés folyamatának stációit fogalmazza meg.
Erről részletes tanítás olvasható a Csillagnemzetségek könyvünkben (Csillagnemzetségek – Lélekcsaládok, 342-344. oldal/az új kiadásban 399-406. oldal), de itt talán annyit érdemes kiemelni, hogy bár nagyon borongósnak hat mindez most, mégis a legtöbb család életében a Karácsony közeledtével elkerülhetetlen az emlékezés folyamata. A Szeretet ünnepének hívásával számba vesszük a szeretteinket és mindazokat, akik valaha fontosak voltak számunkra, mert igazán szerettük őket, vagy őszintén szerettek bennünket. Akikkel összefonódott a sorsunk. S közben voltak, akiket el kellett engednünk vagy el kellett veszítenünk.
A következő napok azonban olyan kapukat nyitnak, ahol a mi emberi szíveink összefogása és az imáink mentén nagyon komoly segítséget nyújthatunk a nemrégiben eltávozott lelkeknek, hogy most elérjék a Fények Birodalmát és valóban békére leljenek.
Ugyanakkor a Skorpió csillagkép legnagyobb misztériuma éppen a halál illúzió voltának feltárása, s most mindez olyan módon kel életre az emberi szívekben, hogy ráébredhetünk arra, hogy akit tisztelettel, szeretettel és békével őrzünk a szívünkben, az valójában örökké él. Örök életet nyert, és ilyenkor mindig újjászületik bennünk, mert bejárva a veszteség és bánat ösvényeit mi magunk adunk nekik új életet a szívünk megújuló erejéből és hitéből, amelyből egy aranyhíd épül feléjük, a lelkük birodalmának valóságáig. …
És akkor a csillagok ezüsthídján át mintha égi hírnökök érkeznének, hogy meghozzák a hírt a szeretteinkről, vagy a távol lévőkről, hogy a készülő ünnepen – amikor majd minden külső zaj és fölösleges erőfeszítés elcsendesedik, s lélekből fakadóvá válik minden mozdulat – akkor mindenkire gondoljunk, aki fontos és mindenki elférjen a szívünk megterített asztalánál. …
Most tehát felkészülünk, elengedünk, rendet rakunk, megpróbáljuk lehántani a lényegtelent, hogy végül csak azt tegyük, azt mondjuk, azért gyűljünk össze, ami lényeges… Hiszen ebben az évben átrendeződtek a prioritások és minden megmaradó emberi kontaktus igazán becses kincset jelent, amit gyöngéd szívvel kell őriznünk.
S akkor a mennyei áldás bizonyosan beragyogja majd az Ünnepet a szeretet legtisztább fényével!
Namasté
Dr. Czeizel Beatrix és Greskó Anikó
Kép: Josephine Wall, köszönet a művésznek!
