Az Istennő misztériumait idézi ez a nap, amely az ősi tradíció szerint a termékenység nagy tűzünnepéhez, ősi kelta nevén Beltane vagy Beltaine éjszakájához kötődik, amely Bel (Beli, Belinus) a kelta fényisten eljövetelét jeleníti meg. Beltane eredetileg kelta vagy druida tűzfesztivál volt, amit az Istennő és a Szarvas istenség egyesülésének megünneplésére celebráltak, a termékenység dicsőítésére.
A druida főpapok ezen az éjszakán gyújtották meg a tüzeket, amelyeket kilenc féle szent fából raktak. Az emberek innen vitték haza a házakba az új lángot, mivel az ünnep előtt nem volt szabad tüzet gyújtani.
Beltane az ifjú Isten férfivá serdülésének ünnepe. Ekkor szeret bele az Istennőbe, és szerelmük beteljesül a természet lágy ölébe simulva. Az Istennőben megfogan az Istenség. Az Ő termékenységének, megtermékenyülésének ünnepe ez. A virágok és a zöld lombok az Istennőt jelképezik, maga a májusfa az Istenséget. Beltane jelenti az életerő, a szenvedély visszatérését, és a vágy beteljesülését.
Ez a tűz azt a szent misztériumot volt hívatott a Földre hívni, melyben a Teremtés két ősereje az Isten és az Istennő kinyilatkoztatja azt a két teremtő ősprincípiumot, amelynek találkozásából és egyesüléséből minden élet születik. Ez a természet hajtóereje, és az emberi élet vágyszínű lángja is a két isteni alapelvnek önnön létében való egyesítésére. Az ekkor bemutatott rituálé lényege éppen abban állt, hogy a kiválasztottságot elnyerő férfi és nő magára ölthette az Istenférfi és az Istennő-asszony jelmezét, hogy azután egy szent szerelem felizzó éjszakáján átéljék, megjelenítsék, sőt kinyilatkoztassák az Isteni és Istennői minőség összeolvadásának roppant teremtő erejét, elhozva ezzel az egész közösség és az azt övező természeti környezet számára a termékenység áldását.
Beltane az egyik “szellem-éj”, amikor a tündérek előbújnak. Az ősi hagyomány szerint, ha szürkületkor berkenyeágból gyűrűt formálunk, azon át megláthatjuk őket. Aki pedig a Madarak csillagnemzetségének tünde-manó lelkű küldötte, az ilyenkor még mélyebben érezheti a kapcsolatot e különleges misztikus világ lényeivel a kerteket és az erdőt járva.
Ez a hagyomány a magyar népszokásokban is éppúgy feltűnik, a május elsején szokásos májusfa, jakabfa vagy hajnalfa állítással, melynek hasonló szimbolikája van.
Legyen ez tehát a szent szerelem, a termékenység és az öröm szakrális ünnepe, illetve az életben és a természet erejében való gyönyörködés mélyen átélt pillanata! Ha a természetre figyelünk, akkor láthatjuk, hogy a tavaszi ébredés és virágba borulás csodáját nem zavarja meg semmilyen virtuális valóság. Olyan élni akarás és képesség a megújulásra munkál a Földanya birodalmában, amiből mi is erőt meríthetünk ebben az igen nehéz időszakban. Merítkezzünk meg abban az őserőben, hogy a fákban mennyire nincs semmilyen szorongás, csak az Élet méltóságteljes ünnepe, miközben a mi sebzett emberi világunk fölé hajolnak. …
Namasté
Dr. Czeizel Beatrix és Greskó Anikó
Kép: Elena Dudina, köszönet a művésznek!
