A következő napokban a Serpens – vagyis az égi Kígyó – csillagkép fénypontjai felől kapunk jeleket. Ezúttal egy nem túl könnyű tartalmú üzenet ez, ugyanis november 9. és 13. között a Delta Caput Serpentis csillaga halad együtt a Napunkkal, amelyről így írtunk a Csillagnemzetségek – Lélekcsaládok című könyvünkben:
„Nagyon érdekes, hogy mivel ez a kígyófogak és a kígyómarás helye, ez az a pont, ahol tulajdonképpen a kígyóméreg behatolhat a testünkbe.
Egy jellegzetes Chironi/Kheironi analógia nyílt ki ebből a csillagsugárból. Kheirón volt az a leghíresebb kentaur gyógyító és tanító lény, aki nagyon sok hős tanítója volt, köztük Akhilleusz, Aszklépiosz, Iaszón tanulta meg tőle a fegyverforgatás és a gyógyítás tudományát. Csodaszerű gyógyításainak híre mindenfelé eljutott, még Apollón is vett tőle leckéket. De egy váratlan pillanatban Héraklész mérgezett nyila tévedésből eltalálja őt és ezzel pokoli kínokat okozó szenvedésre kárhoztatja Kheirónt. Ugyanis ő, aki oly sok embert gyógyított már meg, sőt még a halálból is feltámasztott sokakat képtelen volt meggyógyítani önmagát. Szenvedései végül csak úgy érhettek véget, hogy halhatatlanságát Prométheusznak adta és a halálba engedve testét, megszabadult a fájdalmaktól.
Mindezt csak azért idéztük föl, hogy érzékeltessük e csillagkapu lényegi üzenetét.
Ugyanis, mint kiderült számunkra a Delta Caput Serpentis arról szól, hogy a gyógyítónak magának át kell élnie akár érzelmileg, akár fizikailag valamilyen kígyómarás analógiáját – egy iszonyú fájdalmat. Mintha érzelmileg belemarna a lelkünkbe egy kígyó, vagy pedig fizikailag belénk eresztené a pusztító mérget az adott élethelyzet, és mi mindezek ellenére úgy próbálunk segíteni másoknak és élni a gyógyító szolgálatunkat, hogy közben örökké küzdünk ezzel a belső saját fájdalommal. Itt azonban nem kell lemondanunk a lelkünk halhatatlanságáról, sőt végül az is igaz lesz, hogy közben egyre jobb, igazabb, hitelesebb gyógyítóvá érhetünk, hiszen a saját, belül átégetett fájdalmainkból tanulunk meg még jobban segíteni.
Nagyon fontos átérezni, hogy ez egy öngyógyítási kapu! Mégpedig egy olyan öngyógyítási kapu, amikor nem kívülről jön majd a megoldás, hanem bizony a hosszú belső csendben és keresésben megérlelt tapasztalás útján kell átélni elkerülhetetlenül, akár nagyon mély fájdalmak és érzelmi csalódások árán, hogy hogyan kell a fájdalmon úrrá lenni, és hogyan kell azt az adott problémát meggyógyítani. És akkor majd a gyógyító maga is szinte észrevétlenül megél egy rezgésszint váltást, egészen más mélységet és valódiságot lesz képes közvetíteni, és még hatékonyabban segíthet másoknak is.
Mindenesetre az elmondható, hogy sajnos, akinek szerepel a képletében ez a csillagsugár, általában ezt a belső fájdalmakon keresztüli tapasztalást választja. Nem külső megfigyelő, hanem bizony beleengedi magát a fájdalmakba, átégeti magán azok töltését és azok árán próbál maga is gyógyulni és gyógyítani.
Ennek a csillagnak a galaktikus emlékezetben csillagnyelven az a neve, hogy Khantain, ami annyit jelent – „a kígyómarás sebe”. Egyébként egy olyan üzenete is van ennek a sugárnak, hogy ez egyfajta halál és újjászületés drámát hoz az ember életében, amikor egy-egy fájdalomba szinte bele kell halni, aztán a hamvakból egy szinte misztikus módon mégiscsak újjá kell születni. A kígyó az egyik legnagyobb újjászületés szimbólum. A regenerálódás, az újjászületés, az átváltozás galaktikus szimbóluma.”
Ezt követi majd a Nap-Béta Caput Serpentis együttállás november 10. és 14. között.
„Ez a Kígyó szeme, amely a felismerések energiáját hordozza. Meglátni az ellenfelemben, az ellenségemben vagy az engem megbántó emberben, hogy az általa hozott és teremtett élethelyzet mit is jelent számomra. Meglátni a tanulás kulcsát. Ez tehát egy nagyon fontos felismerés kapu, amely nagy segítség lehet. Ahogy a kígyólény archetipikus alakjában is felismerhető ez a minőség, valóban arról van szó, hogy e sugár erejével kristálytisztán átláthatunk mindenen, leleplezhetünk bármilyen alantas szándékot. Abban is segít, hogy az egyes fájdalmakból az újjászületést elindíthassuk a felismerés által. Nagyon sokszor érezhetjük azt az életünk drámai összeomlásai és csalódásai után, hogy ebben a „kígyómarás állapotában” akár évekig is megrekedhetünk, hogy képtelenek vagyunk meggyógyulni, amíg meg nem éljük a felismerést, tehát amíg meg nem értjük, hogy mit kellett ebből megtanulnunk, hogyan erősödtünk mégis ezáltal, és kerültünk közelebb igazi önvalónkhoz.”
Adjon hát éberséget ezekben a napokban az égi Kígyó bölcsessége és öngyógyító ereje!
Namasté
Dr. Czeizel Beatrix és Greskó Anikó
Kép: Silviya Yordanova, köszönet a művésznek
