2020. december 21. 11:03, Budapest (UTC+1)
A Téli Napforduló az ősi tradíció szerint a Fény diadalának ünnepe. A természeti népek mélyen hitték, hogy az ő emberi közösségük egyesített tudatmezeje és az ezen az éjszakán bemutatott szakrális rítusok is fontosak voltak ahhoz, hogy tovább billentsék az év sorskerekét, és legyőzve a nyári napforduló óta egyre csak növekvő sötétséget megszólítsák és behívják a Fény erejét az ő emberi valóságukba. Ez tehát egy misztériumjáték, mely által szellemi értelemben minden tudatos és szellemi úton járó emberi lélek megküzdhet a maga fényéért a benne megjelenő vagy körülötte megmutatkozó félelemmel és sötétséggel szemben, hogy a fény kívül is megjelenjen, s így egyre hosszabbak legyenek a nappalok, miközben rövidülnek az éjszakák.
Ez a pillanat minden évben egy kicsit más minőséget bont ki, mintha újabb és újabb utakat és lehetőségeket mutatna meg a nagy transzmutációra, és az árnyékok fénybe való átfordításának szakrális mozzanatára. Ugyanakkor ez a mai nap olyan rendkívüli erőket vonultat fel, olyan szentséget hordoz, ami csak igen ritkán adatik meg. Ugyanis az idei Téli Napforduló egybeesik egy nagy jelentőségű mennyei sugallatokat hordozó konstellációval. Az év során már sokszor emlegetett Szaturnusz, Plútó és Jupiter égi körtáncának nagy transzformációs folyamata elérte talán a legemelkedettebb pillanatát, amelyben a rendet, az éppen átalakulóban lévő kereteket, és a belül megérlelt tanításokat megjelenítő Szaturnusz, amely az Idő és a Karma őre is, egzakt együttállásba kerül a mennyei inspirációt, hitet és reményt hozó Jupiterrel, míg a Plútó már megtette feladatát, s most kicsit távolabbról figyeli a belső és külső átalakulásunk művét.
Ami pedig még misztikusabb jelentőséggel ruházza fel ezt a pillanatot, az a szépséges egybecsengés, hogy Jézus születésének idején, kb. 2000 évvel ezelőtt, a három királyok egy a mostanihoz hasonló égi jelenést, a „Bethlehemi csillagot” követve találtak rá Máriára és a jászolra. Vagyis az akkori „születést”, a megváltó üzenetének földre szállását is a Szaturnusz-Jupiter együttállás jelezte, figyelte, kísérte. Így nem véletlenül sugallja ez a planetáris hatás azt, hogy éppen most is születőben van egy „Üzenet”, egy megváltással, kegyelemmel, szeretettel áthatott Égi jelenés finom fényeszenciája, amely közel hajol most az emberiség szívéhez, hogy elcsendesítse a félelmeket, letörölje a veszteség könnyeit, átöleljen észrevétlenül mindenkit, aki egyedül érzi magát, s akinek lelkére és életére roskadt ennek a borzasztóan nehéz évnek minden terhe.
Külön szépsége ennek, hogy helyi idő szerint a Téli Napforduló pillanataiban ez a Szaturnusz-Jupiter együttállás (Vízöntő 0°25’-án) a 11-es Házra esik, vagyis olyan, mintha a kényszerűen széthullott emberi közösségeket ölelné egybe, a szétválasztott családokat, csoportokat, sőt akár az egész emberiséget szólítja meg, hogy bemutassa üzenetét.
Kicsit mindannyiunkban megszülethet valami Új, hogy aztán együtt is újat és fényesebbet teremthessünk a kollektív tudatmező szintjén. Ezt támogatja Algedi csillaga is az Unikornis Csillagnemzetség útjáról, amely éppen azt sugallja, hogy „fogalmazd újra magad”, „határozd meg, döntsd el és nyilvánítsd ki, hogy ki is szeretnél lenni, hogyan szeretnél élni, milyen tapasztalásoknak szeretnél helyet adni az életedben, függetlenül a külvilág történéseitől”. Sőt egészen fenkölt erőt ad ennek a konstellációnak az is, hogy a Sas csillagkép kiterjesztett szárnyaival is éppen ide vetül, mintha bátor lélekkel hívna a Nap felé, a Fény felé.
És még nincs vége a jeleknek! Különösen nagy erejű az idei pillanat, ugyanis a mi földrajzi szélességünkön a Fény Hitébe kapaszkodó Halak Ascendensen keresztül árad el az üzenet. Egészen finom jelzés a „születés és újjászületés” hírének kiáradásában az is, hogy az anyai, Máriai archetípust megjelenítő Ceres éppen az Ascendensre vetül. Talán felismerjük azt a Kozmikus Anyai támogatóerőt a láthatatlanban, ami kicsit feloldja az esetleges egyedüllétet és hiányokat, és megérezteti mindenkivel, hogy „a Teremtő szeretete sohasem szűnik meg reáragyogni”. …
Egészen gyönyörű az is, hogy az 1-es Házban felsorakozik a Halak jegyének magas rezgésű szellemi ihletettségét kifejező Neptunusz és a Hold is, amely jelzi, hogy a most eláradó kegyelmi üzenetet csakis a Szív és a Lélek fogja érteni, ha képesek vagyunk elcsendesíteni a külső zajt, a félelem sustorgását, és ha elkezdünk belülről kifelé teremteni – az új önmagunkat, az újjáteremtett és letisztított közös álmunkat az életről.
Ehhez igazi felemelő belső erőt adhat a mai napon megvalósuló Nap-Merkúr együttállás is a 10-es Házban, vagyis az elme és a teremtőerő koherens együttrezgésbe kerülhet a Bak jegyébe lépve, hogy egy hosszabb távú tervet is lehorgonyozzunk. Erőt gyűjthetünk, és sok-sok valódi szeretethangot a szívünkbe…
Végül még egy szép csillaghatást szeretnénk kiemelni, mégpedig azt, hogy az Ascendensen Sadachbia csillaga ragyog, ami a Vízöntő kezében lévő korsót vagy vizesedényt ékesítő csillag. „Ha az Égi analógiát nézzük, akkor a vizesedény az a tartóedény, ami magára az emberre emlékeztet, hiszen az Ember Csillagnemzetsége az univerzális befogadó kehely, amiből a Vízöntő tulajdonképpen az életút ösvényét önti ki a galaxisban.
Olyan ez, mint hogy ha arra emlékeztetne, hogy az ember önmaga álmodta meg az Élet álmát. A szabad választásával élve önmaga döntötte el, hogy mely csillagmagokat és csillagkódokat fogadja magába; hogy azzal mit kezd, azzal milyen életet formál, és ez az a mozzanat, amikor a Vízöntő a maga szabad lényével akár forradalmi új álmokat álmodik, új dolgokat teremt. Egyáltalán elindítja a tapasztalást. Éppen ezért egy különleges átváltozás, egy különleges küszöbpillanat is ez, mert ezzel a mozzanatával kiönti az újabb életálmot. Ezzel kapcsolatban nagyon érdekes, hogy a vizet éppen Formalhaut/Fomalhaut csillagába önti, amelyikről tudjuk, hogy az Unikornis nemzetség gyönyörű teremtő csillaga, és éppen arról szól, hogy Fomalhaut szent tavának tükrében megrezdül egy fényhullám, ha az univerzumban bárhol, bárki álmodni kezd, és teremteni szeretne valamit. És innen születnek meg az összeköttetések, hogy ez az álom valóra válhassék. Vagyis az életszikra életre keljen. Az ember életet kér, álmodik valamit, a Vízöntő kiönti a kelyhéből ezt az új álmot, és az megfogan Fomalhaut csillagán keresztül valahol a galaxisban, ahogyan azt az ember szeretné.
Másrészről pedig a Hazatérés lépcsője ez a csillagkép. Amikor is az ember felemeltetik, elragadtatik Isten színe elé, hogy elmesélje az emlékeit, hogy elszámoljon mindazzal, amit a választott, amit vállalt és megélt sorsában tapasztalt.
Sadalachbia tehát az emberlény korlátlan szabadságára emlékeztet, mintha azt súgná, hogy „Álmodd meg az életedet és töltsd ki a kelyhedből azt, amit szeretnél, és így az megteremtődhet, mert jogodban áll bármit elképzelni a bolygók életfelszínein!”.” (Csillagnemzetségek – Lélekcsaládok)
Ez az összefogás, az érzékeny odafigyelés, az együttérzés, a megbocsátás és a szeretet felszabadító ünnepének készül lenni, hogy valódivá váljunk minden tényleg fontos emberi kapcsolatunkban, miközben Gaia Kundalini Kígyója éppen most éri el a csillagokat és szólítja meg az Égi bölcsesség hangját és üzeneteit. S csak így hallhatjuk meg a fokozatosan kibomló Isteni Terv programját, ami már a 2021-es év, vagyis a Szentlélek Évének lépcsőfokait vetíti elénk.
Töltsük tehát valódi, szívből jövő egymás felé nyújtózással, teremtő álmodozással és a fény hitével áthatott elmélkedéssel ezt a napot, amely mögött már ott van az elmúlt hónapokban átélt mély belső transzformáció, a sokféle elengedés és felismerés is; ezért most megerősödött lélekkel egy letisztultabb belső vízió mentén léphetünk át az ünnep fényének boltívei alatt egy új teremtő ciklus felé indulva!
Fogadjuk hát hálával, köszönettel és igazán nyitott szívvel ezeket a most felnyíló égi sugallatokat, miközben bejárhatjuk a magunk misztériumutazását a Fény diadaláért önmagunkban és körülöttünk!
Legyen áldott, békés, meghitt és igaz szeretetből fakadó az Ünnepetek!
Namasté
Dr. Czeizel Beatrix és Greskó Anikó
Kép: Le Regard des Elfes, köszönet a művésznek!
Kapcsolódó ©Antares-kódok
