A következő napokban beköszönt a Pegazus sorskódok felnyílásának negyedik pillére is, mégpedig a Wasat – Nap együttállás formájában, amely július 8. és 13. között áll fenn.

Wasat csillagküldötteit olyan élethelyzetekbe és olyan világokba küldik el, amelyik egy kissé profán szóval élve egy „állóvíz”.

Ahol az élet megdermedt, elvesztette teremtő dinamizmusát, és nem mozdul semmi. Ahol valamiért a résztvevők egy teljes passzivitásba vonulnak és nem képesek lépni a változásért, a sorsuk beteljesüléséért. Ráadásul leginkább egy apatikus, nihilisztikus önsajnálat és egy depresszív lemondás energiáiba burkolóznak, és nem tesznek semmit azért, hogy bármi is változzon. Ilyenkor érkezik meg a Pegazus küldött, mint terápiás tanácsadó és gyógyító, hogy elmondja, milyen lépésekre lenne szükség ahhoz, hogy ez a szellemi mocsár oldódni kezdjen és e sötét, lehúzó, belső örvény engedjen szorításából. Ő pontosan látja az adott ember, vagy lélekközösség útját, melyben fokozatosan eltávolodott eredendő sorsmedrétől és azt is tudja – hiszen éppen ezt az üzenetet bízta rá a Teremtő –, hogy milyen módon oldható fel a bénító köd és történtethető meg a sorskorrekció, azonban azt tapasztalja, hogy az illető bár meghallgatja őt, de nem tesz semmit, csak panaszkodva ül tovább az általa teremtett helyzet jól megszokott keretei között. ….”

„Ehhez a kapuhoz egy olyan elcsúszáskör kapcsolódik, amikor a hírnök egy kicsit kilép a szerepéből, túllépi a hatáskörét és beleavatkozik a történésekbe. …

A szolgálatát teljesítő küldöttben egyre erőteljesebb feszültség, belső frusztráció, sőt akár indulat ébredhet látva a teljes passzivitást és minden változás hiányát, míg végül nem tud ellenállni a „kísértésnek” és úgy érzi, hogy bele kell avatkoznia, közbe kell lépnie a megrekedt folyamatokba. Gyakran először elkezdi a hiányzó energiát a saját energiáiból pótolni, lendületet, aktivitást visz a helyzetbe, majd pedig egyszerűen megtörténteti a szükséges lépéseket ő maga és elvégzi a feladatot az illető helyett.”

Mindez ugyanakkor azért is nagyon veszélyes, mert így sokféle karmikus terhet vállalhat át a küldött észrevétlenül, amely az ő életét is súlyosan elnehezítheti, lehúzhatja és rengeteg energiát emészthet fel, miközben az illető maga mit sem változik vagy fejlődik.

E sorstükör legnagyobb végső tanulsága így hangzik:

”Sokszor úgy segítünk, hogy nem segítünk!”, és igen nagy bölcsesség szükségeltetik ahhoz, hogy megérezzük a határt az aktív közreműködés és a szükséges visszavonulás között.

Előfordulhat – az Égi bölcsesség felsőbb vezetését követve -, hogy sokkal többet adhatunk azzal, hogy nem segítünk, többet mondunk azzal, ha hallgatunk és mélyebben válaszolunk akkor, ha csak kivárjuk, amíg a válasz a kérdező szívében és tudatában ébred, hogy az belső tapasztalássá válva már valóban az övé legyen és őt erősítse!”

(A részletes tanítás megtalálható a Csillagnemzetségek – Lélekcsaládok, 303-306. oldalán)

Ismét csak azt mondhatjuk, hogy lehetséges, hogy egy ilyen helyzetbe sodródunk a nyáron, vagy lehetséges, hogy bizonyos helyzetek megrezdítik bennünk a korábbi ehhez hasonló helyzetek emlékét, hogy tudatosan foglalkozva e töltések kifuttatásával, végre meggyógyulhassunk és letehessük ezt az attitűdöt, illetve hogy megszabadulhassunk minden átvett és átvállalt karmikus tehertől.

Namasté

Czeizel Beatrix és Greskó Anikó

 

Kép: Monika Ray, köszönet a művésznek!