Kedves Testvérek!

A Szeretet ünnepének meghitt pillanataiban hálás szívvel köszönjük, hogy egy újabb évet töltöttünk el együtt a csillagok igézetében és a kozmikus bölcsesség égi hangjainak vezetésével! Ha majd elcsendesedik az ünnepi készülődéssel járó minden zaj és van egy titokban elcsent szent tér-idő pillanat, amelyben átadhatod az irányítást a Lelked jelenlétének, csak hagyd, hogy a szíved régóta érlelt belső ragyogása kiáradjon a csendben, s egyszer csak minden jelenlévő fölé magasodjon, majd egy mélytűzű gyöngéd öleléssé táguljon, amelyben mindenki elfér és megpihenhet. Hiszen lehet, hogy azért vagy ott, mert a Te szíved melegénél ébredhet az a valódiság, amelyben csak egyetlen dolog számít – hogy nekünk, csillagembereknek megadatott a kiváltságos lehetőség, hogy szerethetjük egymást!

Áldott, boldog, fénnyel teli ünnepet kívánunk nektek, s a bizonyosságot, hogy sosem vagytok egyedül!

Üzenet

Puha léptű várakozássá érett bennem a csend,

hogy Hangodra várva megnyissam szívem.

Mondd, fénylő szemű hírnöke az új hajnalnak,

hogyan vezessem életem hajlékodba?

Hogyan tartsam meg napjaim

örök izzású csillagszíved ívei alatt,

méltóvá hogyan lehetnék szavaid

élő szeretetének törvényében maradva?

 

„A Gyémánt Szív oltára, ha elragad,

egész létedet öleld a pillanatba,

elméd csendesítsd el,

figyelmed csakis énbennem pihentesd!

S ha a két dobogás egyetlen ritmussá érik,

bízd magad Énrám!

Ne tarts meg semmit,

hagyd szívedet a Szívemben élni.

 

Szeretni foglak, mert mindig is szerettelek!

Érteni foglak, mert láttalak.

Vezetni foglak, mert tudom merre tartasz.

Megbocsátok neked, mert vezeklésednek

ím eljött a végső perce.

Tanítani foglak, mert hozzám vezetett szomjad.

Védeni foglak, nem a fájdalomtól,

de az eltévelyedés homályától.

S végül várni foglak, mert

helyedet elkészítettem.

S ha szívedet megtartod Fényemben

akkor utad eléri a remény kapuját,

hogy hited végső próbáján átutazva

végül megtérj hajlékomba,

és megváltott gyönyörű lelked

ne ismerjen semmi mást, csak a

Mennyei Szeretet örökkön izzó forrását!

 

Jöttem, mert hívtál,

s ha megőrzöl szívedben,

Kegyelmemet kiárasztom éretted.

S ha éber figyelmeddel meglátod

a napjaidba rajzolt jeleket,

hamarosan bizonyságot adok neked!” …

 

Czeizel Beatrix

(Idézet a “Szólok Hozzád” című könyvből)